Megyek a folyosón… két éve dolgozom már itt, arcról szinte mindenkit ismerek, maximum az új emberek okoznak kihívást. Szóval megyek és jön velem szemben egy kolléganő. Tudom melyik osztályon dolgozik, tudom mit csinál és azt is tudom, hogy milyen hiper-szuper munkaerő. Mikor a szektoruknál hallgattam be ott ült mellettem. Mivel jön velem szemben rá nézek és mosolygok, köszönni szeretnék, de ő csak néz, majd flegmán elfordul. „Biztos nem ismer meg” gondoltam … mindezt a saját irodaszintünk területén, ami enyhén szólva is kicsit szürreális. Mindegy, megyek tovább. A kiskonyhából kijön egy pénzügyes vezető. A kolleganőt mindenki ismeri, mániája, hogy a legrövidebb és egyben legátlátszóbb ruhadarabokat kedveli és cégen belül találta meg a „nagy Őt”. Mivel a korábbi pozíciómba hetente többször találkoztam vele (és mert amúgy a legelső munkanapon jól megtanítják mindenkinek, hogy köszönjünk a munkatársainknak) ráköszönök. Rám néz majd megy tovább. Semmi bú vagy bá, vagy legalább egy fejbiccentés. Folytatom az utam és a korábbi osztályvezetőm jön ki az ajtón, amin én megyek befelé. Köszönök (hozzá teszem férfiről van szó, tehát nem gondolom, hogy nekem kéne előre köszönni, de megteszem). Válasz nem érkezik. Kezdem azt érezni, hogy láthatatlan vagyok vagy álmodok, de rá kell, hogy jöjjek, hogy ez a valóság. Ez van, amikor már köszönni luxus. Együtt dolgozunk és arra nem vagyunk képesek, hogy visszaböfögjünk valamit, ha egy kolléga veszi a fáradtságot és ránk köszön. És még én vagyok az introvertált. Tehát ez is bizonyítja, hogy az introvertált nem egyenlő a bunkóval! Sőt! A másik nagy kedvencem, amikor bizonyos kollégák csak a munkahely falai között tudnak köszönni, ha az utcán találkozunk, akkor már levegőnek nézik az embert. Nem értem, hogy miért olyan nagy elvárás az, hogy köszönjünk a másiknak… Csodálkozunk, hogy a magyar emberekről milyen véleménnyel vannak a nagyvilágban. Hááát… én valahol megértem. Külföldön a vad idegen emberek is rád mosolyognak és megkérdezik hogy vagy, és egyből segítenek, ha elakadsz valamiben. Nálunk meg… még köszönni is luxus…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: